~ Nem hiszem el, hogy már megint ezt teszed!
Amikor elmennék, csak felteszed a kezed.
Azt mondván "minden rendben, csak bátran"
Ekkora álszent is csak te lehetsz, ezt vártam... ~
~ A fene essen beléd te idióta!
Miért kell mindig ez a dráma?!
"ha netalántán véletlenül járnánk"
Ennyire komolyan veszed a játszmánk?! ~
~ Te sosem veszthetsz ez tény és való
Még megsérül az a páncélteremnyi egó...
Hogy a francba legyek így túl rajtad?
Nem értem, miért nem ér már véget a darab... ~
~Siess, még a végén teljesen egyedül maradsz!
Érzem, hogy próbálsz, csak nehezen haladsz...
Szeretlek én, és még mindig várok rád
De most már van más, aki nem ver át... ~ (megj.: Vagy mégis...? "Érdekess vagy...")
~ Most stabilitásra és békére van szükségem
Arra, amit tőled sosem kaptam meg, életem...
Fontos vagy és tudom, hogy te ezt nem tudod
De nem segíthetek abban, hogy felfogd ~
~ Ennyire sötét is csak te lehetsz
Nem érdekel már, mehetsz!
Kérlek ezt ne cseszd el nekem
Úgy érzem ezt most megérdemlem... ~
/2008. július 12./
[for K. Cs.]